
Hermann Nitsch vezérmotívumként a következő tematikus elemekre építi fel orgia-misztérium színházát: A kenyér és a bor színeváltozása, az áldozás; Jézus Krisztus keresztre feszítése; Dionüszosz széttépése; Ödipusz megvakítása; A rituális kasztráció; Orfeusz meggyilkolása; Adonisz meggyilkolása; Ízisz és Ozírisz; Attis férfiatlanítása; A rituális királygyilkosság: A totemállat megölése és elfogyasztása; A szadomazochista alapexcesszus. A kollektív ceremónián radikálisan újraértelmezi és egységbe vonja a pogány, a keresztény és a Nietzsche-i gondolatvilág jelképeit annak érdekében, hogy felülvizsgálhassa a művészi tevékenység és a kulturális folyamatok értelmét és mai funkcióját. Hermann Nitsch megpróbál különleges jelentést kölcsönözni a művészetnek azáltal, hogy a mitológia utáni korszakban a Gesamtkunstwerk esztétikai totalitásában egységes keretbe vonja évezredek ritusainak formavilágát és üzenetét. Az egyetemes akcióművészet e kimagasló alkotása az emberi lélek mélységeiben rejlő titkokba hatol és az évezred végén egyfajta utolsó kísérletet jelent az avantgard összefoglalására.
Hermann Nitsch 1938-ban született Bécsben. 1957-ben megalkotta a Misztériumok és Orgiák Színházának koncepcióját. 1960-66 között Bécsben akciókat és kiállításokat rendezett. 1974-ben létrehozta az első 24 órás performance-ot, majd 1984-ben egy 72 órás misztérium játékot. 1989-től tanára a Frankfurti Vizuális Művészetek Akadémiájának. 1995-ben a Bécsi Állami Operában díszlettervezést és rendezést vállalt. 1996-tól napjainkig számos kiállítást, koncertet és előadást tartott európai, amerikai és ausztráliai nagyvárosokban. 1998-ban létrehozza a Hatnapos játék Prinzendorfban című orgia-misztériumjátékát. Munkáiból és dokumentumokból Magyarországon legutóbb 1999. június 18. és július 11. között volt látható kiállítás a Kiscelli Múzeum Templomterében.
A képeket Nitsch úr engedélyével közöljük. Copyright © Hermann Nitsch.



Vendégkönyv
2007. November 13. - 08:38
Szívesen megnéztem volna ezt az előadást. Az ott készült képek gyönyörűek, izgalmasak. A misztériumok eklektív nexusa és az egyes jelentéstartalmak közös konnotációja is teljesen nyilvánvaló. Érzek viszont az egészben némi polgárpukkasztásra irányuló felhangot, ami szerintem nem lehet új útja a művészetnek. Valójában unalmas, fárasztó. Ezt a materialista vergődés korszakot szépen lezárta Peter Greenaway “A világ száz legfontosabb tárgya” című bécsi kiállítása. Esztétikailag viszont mindenképpen vonzó.
2008. August 4. - 19:46
Én nem kedvelem Hermann Nitsch művészetét. Undorodom ettől. Valyon miért tetszik sokaknak az hogy véres tetemeket állít ki?Ennél már csak az rosszabb mikor a szarkenésből csinálnak művészetet